Meseformulák

Boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Berki János

Hát máig is élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Berki János

Utána megcsinálták a lakodalmat, lett egy nagy dínomdánom, de meghallottam én is. Elmentem én is a lagziba. Vittem magammal egy jó nagy zsákot, meglátott a menyasszony, megismert rögtön, az mondja:
- Jani mit kérsz?
Mondom: - Mindent, ami van!
Tőtött nekem bele egy vajling levest, tőtött utána egy vájling káposztát, utána nokedlit. Kezembe meg adott ilyen nagy csontot. Jövök én haza nagy örömmel, mer sok vót a gyerek. Jövök én az úton, kiáll elém egy parasztember:
- Jani, mit hozol?
- Én a lagziba vótam, sok mindent.
- Adjál nekem belőle...
- Én nem adok.
- De adjál!
- Sehogyse adok!
Hát a parasztember hátulrul kihasította a zsákot, a sok élelem kifolyt belőle, a kutyák odarohantak, mind megették. Sajnáltam. Kezembe vót ez a nagy csont, úgy odavágtam az embernek a lábához, hogy elvitte a másvilágra. Itt a vége, fuss el véle.

Mesemondó: Berki János

ha arra járok, megtudom azt es, elmondom. Itt a vége, fuss el vélle!

Mesemondó: Fábián Ágostonné

még máig is él, ha meg nem hótt. Itt a vége, fuss el vélle!

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Ez tiszta igaz vót, úgy láttam, mint most. Itt a vége, fuss el vélle!

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Ez tiszta igaz vót, úgy láttam, mint most.

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Én es ott vótam, s egy csirkelábbal hazafuttam!

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Még máma is élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Még ma es élnek. Ez tiszta igaz vót, úgy láttam, mint most.

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Ha Jancsika ott nem lett volna, akkor a mesének vége nem lett vóna.

Mesemondó: Fábián Ágostonné

S még máma es élnek, ha meg nem hótak. Itt a vége, fuss el véle!

Mesemondó: Fábián Ágostonné

S még ma es élnek, ha meg nem holtak az édesapjával. Ez tiszta igaz volt, úgy láttam, mind most.

Mesemondó: Fábián Ágostonné

még máma es élnek, ha meg nem hótak

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Itt a vége, fuss el vélle!

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Ez olyan igaz, mint ahogy máma pontosan szombat van.

Mesemondó: Fábián Ágostonné

Boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Berki János

Hát máig is élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Berki János

Ez az.
Ekkora.
Ez az, itt a vége.
Úgy.
Hát ebből látszik

Mesemondó: Baka András

Attól az üdőtől fogva…

Mesemondó: Baka András

Ez a helyzet így lesz, míg a világ.

Mesemondó: Baka András

Akkortól maradt, hogy a világon van főd is, tenger is.

Mesemondó: Baka András

Eztet mondta édesanyám, mikor…

Mesemondó: Baka András

Én ezt a mesét magyarul hallottam, de azért fogy el rományul a mesének a vége, nálunk a faluba vannak cigányok is, román cigányok, kiknél megtörtént ez az eset.

Mesemondó: Baka András

Mi történt tovább, a mese nem tudja. De annyit tud, hogy (…) nem vót beteg többet sohasem.

Mesemondó: Baka András

És mi történt tovább, a mese nem tudja. De annyit tud, hogy ez a mese annyira használt az asszonnak, hogy többet nem vót beteg sohase. (az Urusságos mese befejezéseként)

Mesemondó: Baka András

Ezt a mesét hallattam egy öregasszontól, 1936-ban, amikor Lészpeden kántor vótam. Az öregasszony özvegy vót, körülbeleül hatvanöt éves, és gyakran jött hozzánk. Még adatt egy új párnát Isten n’ébe a fiáétt, akit a vonat eltapadott. Mikor kérdettem az öregasszonyt: hány esztendős maga, örenyanya? Akkor azt felete: én bizan háromszázkilencventíz esztendős vagyak. Nagyon tréfás asszan vót. Nevét megfelejtettem.

Mesemondó: Baka András

Ez Puskás János meséje.

Mesemondó: Baka András

Ezt mondta édesanyám, mikor legén vótam, és jártam a feleségemhez. Ezt például, hogy nehogy úgy járjak én is, mint a törpe legény. (a Törpe legén és hosszú leány című mese után)

Mesemondó: Baka András

Ezt édesapám mesélte nekem, mikor ő vót hetven évenn keresztül, és én hejibe fojtottam a kántorságot, amikor sokszor kellett menjek a práznikokba, torba, mikor a hívek meghótt hívekétt csináltak asztalt. Nállunk sok bor vót örökké a faluba, a práznyikokba fazakakval itták az emberek, amennyi kellett, és apám azt tanácsolta nekem, hogy vigyázzak, és bé ne rúgjak. Meg is hallgattam az ő tanácsát, életembe soha nem rugtam bé. (Noénak a bora című mese után.)

Mesemondó: Baka András

Még mái napig is élnek, ha meg nem hóttak.

Mesemondó: Cifra János

Ez mái napig is élnek, ha meg nem hóttak.

Mesemondó: Cifra János

S még most is élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Cifra János

S ez mái napig is élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Cifra János

(s ettől az órától) élnek vígan, boldogan. Talán még máma is élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Kurcsi Minya

Úgy történt.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Szegény ember pedig boldogan élt.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Így jár, aki részeg emberek közé keveredik.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Így asztán a szegény ember lett a gazdag és a gazdag a szegény. Így jár aki kabzsi.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

….többet ért egy zsák búza nekik, mintha egy zsák aranyat kaptak vona.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Monta is magában csakugyan többet ésszel, mint erővel.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Tudod, mindig úgy kell tenni, hogy többet ésszel, mint erővel.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Így jár aki rest! Eccer resteltél lehajuni, most ötvenszer köllött lehajuni.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Így aztán az édesanyukat is elhozták, és éltek boldogan.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

szüleit is fölhozatta a kastélyba, és azok is megéltek a lányukkal.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Így jár, aki gonosz és irigy.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Jancsi aztán a palotába vittette az édesanyát

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Elhozatta jaz édesanyát és a testférgyeit is, az édesapját is…

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Ezek után mán nem kellett dogoznia óvashatot egész nap.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Később a lány elhívta a szüleit a kastélyba, és azok is megéltek a lányukkal.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

és még most is élnek, ha meg nem haltak vona.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

nagy lakodalmat csaptak, máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Építettek szép házat, vettek jószágot és gazdálkodtak. Lett nekik életük fogytáig mit aprítani a tejbe.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

A vándorlegényből meg egy gazdag ember lett.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

A szegény asszony aztán még gazdagabb lett, mint a gazdag ember.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

a szegény kovácsa nem szegény kovács lett, hanem gazdag.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Még most is élne, ha meg nem halt vóna.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Még most is özvegy, hogyha még férhő nem mönt.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Így jár, aki gonosz és irigy.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Jancsi aztán a palotába vittette az édesanyát

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Elhozatta jaz édesanyát és a testférgyeit is, az édesapját is…

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Ezek után mán nem kellett dogoznia óvashatot egész nap.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Később a lány elhívta a szüleit a kastélyba, és azok is megéltek a lányukkal.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

és még most is élnek, ha meg nem haltak vona.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

nagy lakodalmat csaptak, máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Építettek szép házat, vettek jószágot és gazdálkodtak. Lett nekik életük fogytáig mit aprítani a tejbe.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

A vándorlegényből meg egy gazdag ember lett.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

A szegény asszony aztán még gazdagabb lett, mint a gazdag ember.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

a szegény kovácsa nem szegény kovács lett, hanem gazdag.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Még most is élne, ha meg nem halt vóna.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné

Még most is özvegy, hogyha még férhő nem mönt.

Mesemondó: Tót Szőke Józsefné